2017.április 15. szombat
Megbeszéltük Gáborral, hogy talizunk még koncert előtt, ami természetesen meg is valósult. Amelié csodálatos élete kávézójában meg is történt. Miután elfogyasztottuk a kávénk és megismerkedtünk kicsit, elindultunk a La Cigale elé, hogy feltérképezzük a terepet. Séta, séta, fotozkodás, majd egy japán bácsi látja, hogy fankodunk, így odajött spanolni. Ami jó volt, mivel kiderült, hogy egy szuper wotával van dolgunk. Japán koncert után repült Mexicóba a lányok koncertjére, majd pedig egy géppel jöttek Mexicóból Párizsba… mutogatta a képeket…. vmi fantasztikus volt. Mondta innen megy majd haza és ott lesz a Saitama Szuper Arénás bulin is. Cuki volt, mert invitált minket Japánba… Mindenesetre Gáborral vakartuk fel az állunk, hogy „taníts mester” 😀
Megbeszéltük Gáborral, hogy vasárnap 16:00kor találkozunk a metrokijárat előtt, hogy együtt menjünk az 5 percre lévő La Cigale-hoz.

2017. április 16 vasárnap
Alvás nálam alig alig…. gyomrom kezdett szűkülni…
Már délelőtt átírtuk a programtervet, 14:30kor találkoztunk, mert nem bírtunk magunkkal. Sétáltunk, és beszéltük, hogy még egy kávé és beállunk a sor elejére. No…. noo…. két perc múlva megláttuk a sort…. hát már akkor volt, hogy végiggyalogolni is sok volt rajta. Mindenesetre megittuk a La cigale kávézóban a kávét, és ittunk, mert 17óra még több mint két óra múlva lesz csak alapon.
Közben gondolataim csak cikáztak…. összpontosítani nem nagyon tudtam, de ahogy láttam Gábor sem. Gábor közben sutyiban elővette az elkészült C-ute ajándékot, ami csodálatos lett (és köszönöm Kapitány a képet, annyira menő vagy.) A betűk, pedig gyöngy betűk lettek.

Mindenesetre, 14:50re már a sorban álltunk mi is, ahol nagyszerű embereket lehetett látni, a sor elejéről a végét még sejteni sem lehetett. Mi egy építkező állvány alatt kaptuk el a végét, de 15 percre rá, már a mi helyünkről sem lehetett látni a végét. A sorban első perceiben hasonló mondatok hagyták el a szánkat: „Nem hiszem el, hogy itt vagyunk” „Milyen jó lenne, ha a többi H!P Mo-s itt lenne” „Én még mindig nem hiszem el, hogy itt vagyunk” „Áhhhh két óra és látjuk őket élőben”

Majd mögöttünk egy beutiful szép lány állt, akivel szóba elegyedtünk, Mary volt a neve a drágának, aki Saki wota volt, és aznap jött Londonból egyedül 22évsen, és holnap meeting után megy haza egyedül, és mint kiderült, az egyik legveszélyesebb környéken van a szállása. De aki fan az fan… Fotozkódás, közben pár kép megosztása a legjobb fancsapattal a világon.
Aztán telik lassan az idő, és az lőttünk lévő csapattal is összespanoltunk. Ők original japánok voltak, de ők nem mentek Mexicóba, haneem „csak ide jöttek”, volt Mary-chan – Maimi rajongó, volt Haka-chan-MaiMai wota, és volt Take….-san- <3 Chisato-fan, Nagyon élvezetes volt velük beszélgetni. Az én angol tudásom konvergál a nullához. Gáborré a felső fokhoz, csak nem meri használni. Mindenesetre a japánok nálam is rosszabbul beszéltek angolul, így vicces volt minden. Megbeszéltük, hogy az AKB48at ők sem szeretik. Kinek mi a kedvenc száma. Milyen koncerteken voltak, Marynak például a legújabb idei tavaszi koncertturné sálja volt. Hogy mekkora a Saitama Super Aréna, és hogy sok szeretettel várnak minket Japánba, ahová mondtuk, hogy szívesen mennénk, de hát nagyon drága nekünk.

Az idő telt lassan, és egyszer csak 16:45körül elkezdett előre menni a tömeg így mi is. Meg jött egy pasi, hogy akinek prémium jegye van, az mehet nyugodtan előrébb egy másik sorba. Ki is használtuk, Így nagyon hamar előre kerültünk. De akkor már készen voltunk, fel voltunk készülv, hogy pikk pakk beengednek, de no… 17:15után kezdődött el a beengedés, addig pedig szétizgultuk magunkat. Nem értettünk sokat a helyzetből, de a többi wota is ott állt, így gondoltuk, hogy rendben vagyunk, nem kell túlizgulni… Természetesen Gábor csak ezt hajtogatta, hogy „Én még mindig nem hiszem el Andris, hogy itt vagyunk” Szóval nagyon cute volt.

Aztán kinyílt a kapu… mi pedig özönlöttünk be…. persze, a biztiőr a matat matat akciót végrehajtotta és közben kérdezte, hogy németek vagyunk, amire a válasz is megérkezett, hogy „Nem, Magyarországról jöttünk”. Belépve kaptunk tombola jegyet, és mentünk a ruhatárhoz, leadtuk a cuccunk és beálltunk a shop sorba. vár vár… embertömeg özönlik be… áhhh … áhhh nem lesz helyünk felkiálltással. Gábor elment felfedezni a terepet, én vártam a soromra, majd észrevettem, hogy hol van az ajándékos doboz. Gábor visszaérkezett helyzetjelentéssel, hogy három emelet van, és hozza az ajándékot, bele is tettük. Következő, hogy sorra kerültünk a shopban. Vettünk két sálat, egyet Gábornak egyet nekem, és még magamnak egy pólót, így kellett volna 65 eurót fizetnem, de 100ból 80 eurót adott vissza, és mégegyszer megnézte, hogy jól adott-e vissza. Így nagyon meg is örültem neki. Ajándék lónak ne nézd a fogát címszóval. 😀 Aztán mentünk be a koncert terembe, ami nagyon szép volt.
A színpad nem nagy, középen egy nagy francia zászlóval, amin a °C-ute szó volt olvasható. A tömeg már gyűlt, de mindenki kedves volt. Nem volt nagy tolakodás a dühöngő részen már, de az izgatottság többször jött ki skandálásba. Természetesen mindenkinek volt kb világítós ruda, csak nekem nem. Ekkor kicsit szomorú lettem, hogy milyen fan vagyok, de hamar elszállt ez a dolog, mivel a koncert megkezdődött 18:10kor, előtte természetesen a skandálás 5-6percig folyamatos volt.

Mikor a lányok kiléptek, akkor orrfolyás volt…. Méég egy olyan csodás látványt….. áhhhhh….. szétestünk. A tavalyi Concertos ruhákban jöttek ki, ami a kék-piros bulizos ruhát rejtette, és felette a szürke kis dzseki, amit a 3ik számnál vettek le. Majd utána bemutatkoztak és jött a fenomenális rész… A közönség végig tombolt, de volt a dühöngő hátsó részében egy sztem eredeti japán csapat, aki az aktuális közönség ordításokat irányította. A világítórudak égetek, a pedló pedig ütemre rázkodott…. a lányok hangja pedig olyan szépen csengett… áhhhhh…. sokkal jobb volt, mint stúdió felvételeken….

Majd a gyors rész után (4-5szám) Naki és Maimi maradt a színpadon, akik megkapták a tombolás dobozkát… Mellettünk pedig állt egy francia gyermek, akivel még a koncert kezdete előtt ismerkedtünk össze, természetesen Chisa-fan volt. Akit megkértünk, hogyha a mi számunkat mondják segítsen, de nem kellett neki…. Viszont Maimi beletörölte az izzadságát és folyamatosan puszilgatta az ajándékot, amit kisorsolt. Majd a ruha csere megvolt Airi, Maimai és Chisanál (The final squell ruhák jöttek) Annyira de annyira gyönyörűek voltak benne…. Kiesett a szemem… Szívem pedig nem bírt magával, szerencsére orrvérzést nem kaptam. Az ajik ki lettek sorsolva, és jött a következő etap. Ami a legtöbb számot tartalmazta, és úgy emlékszem, hogy nem is cseréltek ruhát már csak az első encornál. Elmondani nem lehet amúgy, mert áhhhh, minden szám maga volt a csoda… A lányok mindig integettek, amikor épp nem voltak koreográfiában.

A mosoly soha nem szűnt meg létezni. Az első encornál egy nagy piros pólós (nagy valószínűséggel Maimi wota) ember elkezdte irányítani a népet, és betanult Gamusha Lifeot kezdtük el énekelni (bevallom, nem tudtam végig) kétszer lement egymásután, majd jött a C-ute C-ute…. majd újra elénekeltük, majd kijöttek a színpadra. Ruhájuk a mostani francia fanpoló volt a szoknyájuk pedig a 2015-ös őszi koncertturné, fehér-fekete függőleges csíkos szoknya (ha jól emlékszem…, de kikeresem majd nektek) Dance de bakon és Jumpot énekelni, Jump közben pedig minket is megénekeltettek. Ohhh _*-* Nagyon menő volt. Majd lementek újra… és visszajöttek 10-15 perc múlva párizsos sállal a kezükben, és elénekelték nekünk a Gamusha Lifeot, ahol Chisa és Saki be is könnyezett…. Ahhhh annyira cukik voltak *-* Majd még mi ott voltunk 15 percig skandálva a nevük, de nem jöttek már vissza. A biztiőrök meg elkezdtek minket kifelé terelgetni. A koncert végén még a francia Chisa-rajongóval is szelfiztünk. Kifelé csak újra azt mondta Gábor, hogy „Én ezt nem hiszem el….” Ezzel maximálisan egyet is értettem…. Fenomenális volt…. minden egyes rezdülés…. Én akkor még fel sem fogtam, csak annyi tűnt fel, hogy bennvagyok és kinn vagyok, közben pedig eurfóriás állapotban őrjöngtem.

Kinn újra taliztunk Maryvel, akivel hármasban beültünk a La Cigale kávézóba… Ott pedig a kikért ital után, sokáig csendben ültünk, mert nem tudtunk mit mondani, csak hogy fantasztikus volt, és áhhhhh, láttuk életeink értelmét élőben pár méterről… Majd lassan elkezdtünk beszélgetni. Miután kiderült, hol lakik Mary, Gábor-san lovagiasan hazakísérte. Én nyomi voltam, mert teljesen másirányban laktam. Bocsi a kevés kép miatt, csak nem mertem fotozni, meg extázisban voltam.

2017. április 17. hétfő
Gáborral megbeszéltük, hogy 14:00kor kezdődik, akkor 13:00kor talizunk a megszokott helyen, mert hát most tuti nem lesznek annyian. Hát… nem lettünk benn az első százban, de még utánunk is jöttek. 😀 Beálltunk a sorba és hát… ilyet még soha nem hallottam, a rajongók a telon hangosan C-ute-t tolltak…. Gáborral meghaltunk, hogy ilyet Magyarországon elképzelni nem lehet. Szerelmesek lettünk. Természetesen nem tudtunk azon túllépni, hogy hozzáérhetünk a lányokhoz. *-* Csak álltunk, és aznap nem is tudtunk más ember szólni, mert mert magunkba voltunk fordulva és vártuk, hogy végünk lesz… Itt a bejutás sokkal könnyebb volt, mivel csak 200 ember volt a vasárnapi 7-800közöttihez képest. Helyszín annyiban változott, hogy a küzdőtér tele lett székekkel. Itt foglaltunk helyett, de mivel későn érkeztünk, itt csak a keverő pult mögött volt helyünk. Itt megtudtuk, hogy csak pacsizás lesz, nem kézfogás. Nálam itt eltört a mécses, mivel érintés….Chisa…. ő keze én kezem összeér…*-*
Gábor-san rosszabb állapotban volt, ő nem tudott beszélni, én próbáltam terelni néha napján a gondolatait, kevés sikerrel. Bár ez a természetes, én sem tudom már miről beszéltem, azon gondolkodtam mit is kellene mondani. Bejöttek a lányok a To tommorrow pv-s ruhájukban…. A tündérek közénk jöttek… Áhhhh meghaltam, annyira szépek voltak….

Természetesen a japánt csak franciára tolmácsolták…. elsőként jöttek a kérdések, amiket a közönség tagjai tehettek fel előzetesen megírva. Itt hangzott el az ominózus párbeszéd közöttünk…. De olyan szépek voltak és olyan sokat hülyéskedtek. Am úgy tűnt, mintha Chisa moszerolná be a lányokat… XD Jah és Airi csinált egy Eiffel-tornyot XD az nagyon jó volt. Majd megint tombola, erre tegnaphoz hasonló módon készültünk Gáborral, szomszédokat kértük meg, hogy segítsenek, hiába… de az esély megvolt. Itt közös kép készült az 5 szerencséssel és mind az 5-een kaptak egyedi dedikálású cuccost. *-* Majd mondtak 5 számot, a legnagyobb tapsú 2 számot letolták nekünk Jiwasai Step és a Campusa Life, fantasztikus volt. Csoda lények, áhhhh…. utána pedig a nagyterem melletti kisteremben volt a pacsizás…. Mi a végét vártuk, az utolsó 10%ban voltunk benne. Jajjjj megláttam őket és lesokkolódtunk. Gábor magam elé parancsoltam, ha összeesik, akkor meg tudjam fogni. Még a tasiját is rábízta a biztiőrre, hogy ne legyen nála semmi zavaró. Maimi, Saki, Airi, Chisa, Maimai volt a sorrend.
Mindenkinél azt mondtam, hogy …dasuki. Airinál küldtem még puszit, aminél magához kapott és örült neeki, meglepődött örömében és megköszönte, Chisánál pedig azt mondtam, „You’re my love” mire Chisa meg akart ölelni és mondta thank you thank you…. Így szegény Maimait sajnáltam, mert rá már nem maradtam sok figyelmem, de becsülettel adott pacsit, és mondtam is neki, hogy dasuki, amit megköszönt. DE ÁHHHHH Chisa meg akart ölelni…. <3 teljesen elborult az agyam…. Am minden lányról annyira menő báj sugárzott és az értelem és a minden jó… áhhhh…. ezt elmondani nem is lehet…. de Chisa-san….. Kifelé menet, nem is tudtunk beszélni, csak támogatni egymást és nyökögni, hogy kéz-kéz, szem, gyöngyör, áhhhh, meg Gábor annyira cuki volt, ha elmondja megtudjátok miért ;-). Jajjjj, utána egész nap Gáborral a felhők felett jártunk és ott voltunk a bohém negyedben és sokszor nem láttunk mást, csak hogy vagy ő vagy én, vagy mindketten szíveket és pillangókat látunk magunk előtt. Niki ekkor már csatlakozott hozzánk, és kommentelte mindig, hogy éppen ki van offolva. Nekem is megjött a felismerés, hogy a hajléktalanság ellenszer a °C-ute, aki őket élőben látja, talál értelmet az életének és minden baja pikk-pakk megoldódik…. Jajjj lányok, legközelebb együtt kell mennünk. Kifelé menet, amikor azt sem tudtuk, hol vagyunk kaptunk eredeti dedikálású fényképet is, ami nem fénymásolt dedikálás…. *-* Kint, amíg vártuk Nikit, pedig szóba elegyedtünk pár csajjal, kép is készült, meg védelmeztünk is lányt az óvatlan szemek előtt, megkért, hogy legyünk a testőrei XD teljesen off volt. A japánokkal is találkoztunk, akik újra invitáltak minket kis országukba. Fenomenális, zseniális, tökéletes volt minden. Függő lettem újra és szerelmes minden egyes pillanatban.

===Setlist===
ez a setlist a mexicó koncerten volt, a végén volt egy dupla encore, meg mintha lett volna még a Sakura Chirari is lett volna a Ooki na Ai de Motenashite után
1. Massara Blue Jeans
2. FOREVER LOVE
3. Kanashiki Amefuri
MC
4. The Curtain Rises
5. The Middle Management ~Josei Chuukan Kanrishoku~
6. Crazy Kanzen na Otona
7. Mugen Climax
8. Jounetsu Ecstasy
MC
9. Arigatou ~Mugen no Yell~
10. Kimi wa Jitensha Watashi wa Densha de Kitaku
MC
11. Kokoro no Sakebi wo Uta ni Shitemita
12. Ooki na Ai de Motenashite
13. Tokaikko Junjou
14. Kanashiki Heaven
15. Kiss me Aishiteru
16. Sekaiichi HAPPY na Onna no Ko
17. Final Squall

ENCORE
18. Dance de Bakoon!
19. JUMP
ENCORE
20. Gamusha Life